Interjú Benes Gergővel

2018.09.22.

Benes Gergő: szinte számára is elképzelhetetlen, mégis elérné

Határtalan kitartással küzd Benes Gergő a magyar erőemelés népszerűsítéséért és azért, hogy megmutassa: a magyarok ebben a sportban is kiemelkednek.

Mindössze 13 éves volt, amikor komolyan elkezdett az erőemeléssel foglalkozni – akkor jelenlegi testtömegének fele, megközelítőleg 71 kg volt. Már akkor kitűnt társai közül azzal, hogy sokkal nehezebb súlyokkal tudott dolgozni a megszokottnál. „16 évesen 260kg-mal, egy évvel később pedig már 300-zal guggoltam. Mindhárom stílusban erős voltam, hiszen emellett a felhúzás és a fekvenyomás is jól ment” – emlékezett vissza a most húsz éves sportoló, aki az internetet böngészve akadt rá az erőemelésre, így került az edzőtermek világába.

„Első versenyemen három és fél évvel ezelőtt indultam, ahol 255 kg-ot húztam” — kezdte a jelenleg 143 kg-jával a 140+ súlycsoportban szerepelő erőemelő, aki a 355-360kg-t tűzte ki céljául az idei Global Powerlifting Comitee (GPC) égisze alá tartozó, a magyarok által megrendezett egri világbajnokságon. Élete egyik mérföldköve lehetett volna, ha csütörtökön az összetettben (fekvenyomás, guggolás és felhúzásban összesen) eléri a 970kg-t, ez azonban sajnos most nem sikerült: felhúzásban 50kg-val kevesebbet emelt, mint szeretett volna.

Ennek ellenére nem csügged: Benes Gergő szereti feszegetni határait. „Igazából az erőben nincsenek határok. Jelenleg a legnagyobb guggolás 505 kiló, speciális ruha nélkül – ez elképzelhetetlennek tűnik még talán nekem is. De ha más megtudja csinálni, akkor én is megtudom, szóval a világ legnagyobb guggolása az egyik cél” — utalt arra, hogy világcsúcsot szeretne majd dönteni. Emellett szeretné, ha az idei GPC világbajnokságon fel tudná magára hívni a nemzetközi elit figyelmét is: reméli, hogy ez lesz az ugródeszka, amellyel kijuthat az egyik legrangosabb, az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő pénzdíjas viadalra. „Ez a világ egyik legnagyobb versenye, a világon nagyjából három ilyen szintű pénzdíjas rendezvény van” – magyarázta. És valóban: ezeken a megmérettetéseken a világ legjobb és legerősebb versenyzői képviselik országukat, nemzetüket és kultúrájukat. „A 970kg jó belépő lett volna ide. Bár az nem jött össze itt Egerben, írtam az esemény szervezőinek, és két hét múlva tudom meg, hogy indulhatok-e. Úgy érzem, van rá esély így is” – jelezte.

Aki élsportoló az példakép is. De ők kire akarnak hasonlítani? Benes Gergő például senkire. „Nincs példaképem, vagyis igazából a jövőbeli önmagam az. Nem akarok sem az életben, sem a sportban olyan lenni, mint más, de vannak olyanok, akiknek a teljesítményére felnézek” –mesélte.

Persze az erőemelésen kívül is van élet. „Ez most hülyén fog hangzani: még középiskolás voltam amikor a többiek tollaslabdáztak én pedig beálltam közéjük. Akkor is voltam már úgy 125-130 kiló” –nevetett. „Egy kis kardió belefér... De ezt inkább le se írjátok” – tette hozzá. Így szerette meg, és azóta is az egyik kedvenc hobbija.

Mivel életét jelenleg a sportnak szenteli az élsport mellet tanulmányait felfüggesztette, ez azonban nem jelenti azt, hogy az erőemelésen kívül másban nem szeretne majd fejlődni. „Úgy vagyok vele, hogy mindennek oka van, most így alakult az életem tanulni lesz időm 5-10 év múlva is.”

(Horváth Benedek)

 

                                                                                                                                              

Interjú Freimann Sándorral

2018.09.19.

Panelpincék termeitől a Magyar Liga megalapításáig

Mint sok erőemelőnek a generációjából, Freimann Sándor karrierje is a panelek pincéiben berendezett edzőtermek világából indult. A ma 44 éves mosonmagyaróvári sportvezető a semmiből építette ki ma működő edzőterem-rendszerét, a sportban szerzett barátaival pedig 2009-ben megalapították a Magyar Professzionális Erőemelő Ligát, amelynek máig ő az elnöke, és amely a világon egyedülállóként az összes profi szövetség hazai sportolóját összefogja.

Családi hagyomány

Freimann Sándor számára már 10 éves korában egyértelmű volt: a fitnesztermek világában fog felnőni. Édesapja és nagybátyja egyaránt a sportág bűvöletében élt és működött, ők lettek első edzői is. 13 évesen kezdett el komolyabban edzeni, 15 évesen már versenyen is indult. Az akkor még családias légkörben működő sportág magja töltötte meg a panelházak pincehelyiségeiben kialakított termeket. „Akkoriban a 30.000-es városunkban, Mosonmagyaróváron edzettek körülbelül 20-an” – kezdte.  „Pincékben és biciklitárolókban, hegesztett padokon, betonból öntött súlyokkal kezdtük akkor, gépek alig voltak – ebben a légkörben bontogattam én is szárnyaimat. Nagyon kezdetlegesek voltak az edzésmódszerek is, arról, hogy a táplálkozásra is oda kellene például figyelni, hogy a megfelelő étkezésnek is teljesítménynövelő hatása lehet, még nem is tudtunk” – mesélte a Magyar Professzionális Erőemelő Liga regnáló elnöke.

Hamarosan azonban kiszakadt ebből a közegből: 17 évesen Ausztriába került dolgozni, ahol nem a kollégáival, barátaival nem edzettek igazán rendszeresen. „Két éven át nem tudtam napi szinten hazajönni, így nem volt lehetőségem készülni. Aztán 19 évesen pedig bevonultam katonának. Végül húszéves koromban a házunk hátuljában én magam felépítettem egy 100 négyzetméteres edzőtermet, azzal kezdtünk. Pénzünk nem igazán volt, három éven keresztül, reggeltől estig dolgoztam. Váltótársam nem volt, szabadnapom sem volt a három év alatt. Én voltam a pultos, a takarító, az edző, én kevertem a shake-eket is… Egyedül vittem az üzletet, hétfőtől vasárnapig reggel kilenctől este tízig nyitva voltunk” – mondta Freimann, aki a nagy leterheltség ellenére sem égett ki. „Talán azért, mert nagyon sok új, érdekes emberrel ismerkedtem meg a munkámon keresztül, élsportolók is jártak hozzánk, illetve a családi barátaim. Ebből aztán egy remek társaság alakult ki, és így, hogy csak kilenckor nyitottunk, este még bulizni is tudtam járni. Igazából minden benne volt ebben az időszakban, amit csak akartam” – magyarázta.

Arany középút

Első nagyversenyén 1994-ben edzőtermet nyitott, 1997-ben pedig saját eseményt is szervezett csapatával. Azóta sok magyar bajnokságot, Európa-bajnokságot összeraktak már, a sportszervezői munkássága mellett pedig még arra is maradt energiája, hogy három komoly edzőtermet létrehozzon – összesen 4000 négyzetméteren. „Régen a magyar erőemelő szövetség versenyzőiként indultunk, több világbajnok sportolóm is volt, majd versenyeket kezdtünk rendezni. Bár egy ideig ezzel párhuzamosan még én is versenyeztem, egy idő után azonban rájöttem, hogy így nem tudok a saját sportolói pályafutásomra koncentrálni. Átgondoltam a dolgokat, és beláttam: középszintű versenyző vagyok, azzal többet segíthetek a sportágnak, ha a nálam tehetségesebbek felkészítésével, az ő versenylehetőségeik biztosításával foglalkozom inkább” – foglalta össze az időszak tanulságait.

Bár korábban csak az amatőrként elkönyvelt, Nemzetközi Erőemelő Szövetség (IPF) égisze alá tartozó Magyar Erőemelő Szövetség versenyein, vagy versenyrendszeren kívüli, baráti szintű megmérettetéseken indulhattak a profinak nevezett stílus képviselői, az egyik profi szervezet, a WPC, a magyar események színvonalát látva felkérte a sportág hazai krémjét, hogy szervezzenek egy Európa-bajnokságot. „Ekkor kezdtük el komolyan venni a dolgokat, meg kellett alapítanunk a Magyar Professzionális Erőemelő Ligát, rendes versenyrendszert kellett kidolgoznunk. Bíróképzésre volt szükség, eszközöket kellett beszereznünk, megírtuk a versenynaptárunkat” – emlékezett vissza Freimann Sándor, aki már akkor a Liga elnöki székébe ülhetett. „Az Európa-bajnokság, amelyet megrendeztünk, áttörés volt a magyar profi erőemelő sport számára. Bekerültünk a nem IPF-es szövetségek körébe. Az országos bajnokságokon akkor még csak körülbelül 50 indulónk volt, mostanra ezt a számot növelni tudtuk – átléptük a 600 főt. Három napon át, reggeltől estig, két színpadon folynak a küzdelmek.”

Ráadásul hazai szinten sikerült a különböző világszövetségek, stílusok képviselőinek érdekeit kiegyensúlyozni: a világon egyedülálló módon az MPEL a sportág összes magyar profi képviselőjét tömöríti. „Ez nem egyszerű dolog, valószínűleg ezért nem csinálják így általában. Meg kell találni az arany középutat, hogy a különböző közösségek vezéregyéniségei mégis egy csapatot tudjanak alkotni, ne hulljunk szét. A világon egyedül az IPF szabályzata mondja ki, hogy ha az ő rendszerükben versenyzel, máshol nem indulhatsz. Én úgy gondolom, az a korrekt, hogy ha egy adott szervezet versenyzési feltételeinek megfelelsz, akkor indulhass az eseményeiken. Mi ezt igyekszünk képviselni” – fejtette ki nézeteit, amelyeket igazolni látszik az a tény, hogy néhány év alatt a semmiből egy népszerű sportágat építettek fel.

Hol van a csúcs?

A sok világszervezet, a súly- és korcsoportok, valamint fogások szerint tagolt versenystruktúrák rengeteg győzelmi lehetőséget biztosítanak a sportolóknak, így garantálva a sikerélményt. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés: ha sok világbajnoki címet osztanak, akkor mi adja a sportág, az elért eredmények rangját? Hova lehet fejlődni egyéni sportolói és szövetségi szinten?

„Szövetségi szinten épp egy utánpótlás és tömegbázis növelő programot igyekszünk létrehozni, amely arról szól, hogy bevonzzuk az edzőtermekben lézengő hobbi sportolókat – hiszen hobbi szinten a legtöbben edzőtermi edzéseket végeznek. Őket szeretnénk megmozgatni” – jelezte a szakember. „Egy olyan versenysorozat segítségével szeretnénk ezt elérni, amely gyakorlatilag az MMA megfelelője lenne az erőemelésben. Több szinten, több súlycsoportban, sok újdonsággal fűszerezve lehet majd kipróbálni a sportágat, ahol majd kihívhatod a barátaidat is” – engedett egy kis betekintést a tervezett esemény kulisszatitkaiba.

„Az egyének szintjén pedig, azt gondolom, a befektetett munka kell, hogy legyen a lényeg. Nem azokra vagyunk büszkék, akik tehetségből, de lazán véve a sportot versenyt nyernek, hanem azokra, akik mindent beleadnak, fejlődnek, kihozzák magukból a maximumot. Ha ez a 12. helyre elég egy eseményen, akkor annak is örülünk” – mondta el Freimann Sándor. „A nemzetközi szövetségek összehasonlítására egyébként van egy külön világranglista, amely minden szervezet eredményeit tartalmazza, az ad igazi rangot egy versenyzőnek, ha ezen a listán előkelő helyen áll” – tette hozzá.

A profi ligák világán túl pedig a profi show-k várják a „királykategóriás” versenyzőket: ezek a meghívásos, pénzdíjas események már tényleg csak a világ legeslegjobbjait, a nagyon szűk elitet várják. A Magyar Liga is igyekszik igazodni ehhez a főként Oroszországban és az Egyesült Államokban népszerű trendhez, ahol 4-5000 néző előtt és TV közvetítések mellett bizony egy-egy magyar versenyző is már szerepelhetett. „A tavalyi évben először mi is szerveztünk elit eseményt, ahol a magyar top versenyzőket hoztuk össze, a kétórás eseményt a SportTV közvetítette. Az is itt volt egyébként Egerben, mint most ez az idei világbajnokság, élő zenekari fellépéssel, a profi showk világát idéző elemekkel” – mondta el.

Az idei világbajnokság után egyébként Európa-bajnokságot, a következő évben pedig egy újabb világbajnokságot szervezhet majd a Magyar Profi Erőemelő Liga.

Összefoglaló a 2. napról

2018.09.18.

Újabb három magyar világcsúcs az erőemelő világbajnokságon

 

Magyar szempontból eddig kiemelten eredményes a GPC Erőemelő világbajnokság. A második napon a magyar hölgyek három kategóriában is világcsúcsot döntöttek.

 

Dudásné Szász Veronika (47 éves, 51,6 kilóval) 125 kg-t emelt deadlift kategóriában. Vass Blanka pedig (15 éves, 58,9 kilóval) 120 kg-t emelt deadlift kategóriában és 110 kilóval guggolt squat kategóriában.

 

Máris 8 abszolút helyezést zsebeltek be a hazai sportolók. Négy első helyért járó kupát vihettek haza, Bazsó Mónika kettőt, Soós Alexandra és Czentye Péter pedig egyet-egyet. Másodiknak járó kupát Király Gábor és Mező Áron Benjámin kaptak, harmadik helyezést pedig Szarka Balázs és Vass Blanka érdemeltek ki.

 

A szervezők és a verseny lebonyolításában résztvevők mindent megtesznek, hogy a versenyzőknek csak a teljesítményükre kelljek koncentrálniuk. A Magyar Professzionális Erőemelő Liga titkára, Kerecsényi Péter így nyilatkozott:

 

„Kiemelkedően magas a versenyzői létszám, eddig a GPC világbajnokságok közül itt indulnak a legtöbben, és boldogok vagyunk, hogy a magyar versenyzők így is helyt tudnak állni. A világbajnokság szervezőbizottsága többször bizonyított már, profi csapat, és most is látszik hozzáértésük, hiszen minden zökkenőmentesen zajlik. A versenyzők és világszövetség vezetősége egyaránt elégedett a rendezéssel, reméljük a további napok is hasonló légkörben zajlanak majd.”

 

Interjú Király Gáborral

2018.09.17.

 Első nap: Egy srác, négy világrekord

Alig kezdődött el a 2018-as erőemelő és fekvenyomó világbajnokság Egerben, már az első nap délelőttjén egy kivételes teljesítménynek lehettek szemtanúi a nézők és a sportolók egyaránt. A 16 éves Király Gábor, aki a Gyöngyösi Titan gym tagja, a délelőtt folyamán négyszer is világrekordot döntött, először 205kg majd 210kg, 215kg és végül egy 220kg-os fogással a 16-17 évesek RAW SQUAT kategóriájában.

A következő rövid interjú a negyedik világrekord felállítása után készült vele.

Hogy érzed magad négy világrekord felállítása után?

Nagyon jól érzem magam, igaz egy kicsit kivett belőlem a verseny, de megyünk tovább. Nem ez az utolsó versenynap.

Milyen más kategóriákban láthatunk még?

Pénteken az equipped felhúzás vasárnap pedig a raw felhúzás kategóriájában. Ezekben is a maihoz hasonló világcsúcsokat szeretnék elérni.

Milyen volt a felkészülés erre a versenyre?

Egy nagyon kemény, több mint három hónapos felkészülés áll a hátunk mögött. Voltak hullámvölgyeink, de szerencsére meg lett az eredménye a munkánknak. Ezúton is köszönöm két edzőmnek Horváth Norbertnek és Hajdú Lászlónak a felkészítést és a támogatást, nélkülük ez nem sikerülhetett volna.

A következő napokban természetesen a még hátra lévő versenyeidre koncentrálsz, de egy kicsit távolabbra tekintve milyen terveid vannak?

A világbajnokság után egy kis pihenőt tartok, utána viszont nézzük a versenynaptárat és haladunk tovább előre.

Ezúton is gratulálunk Király Gábornak a kiemelkedő teljesítményéért és további sikeres versenyzést kívánunk!

 

Készítette: Andréka Zsuzsanna

Videó és képek: Andréka Zsuzsanna, Herczeg Gyöngyi

Első nap

2018.09.17.

Több, mint ezer versenyző indul az egri világbajnokságon

2018. szeptember 16-án, vasárnap rajtolt a Global Powerlifting Committee égisze alatt zajló erőemelő világbajnokság az Eger Park Hotelben, a Magyar Professzionális Erőemelő Liga szervezésében. Az első napon Király Gábor révén máris magyar aranyéremnek, sőt, magyar világcsúcsnak örülhetett a magyar erőemelő közösség. Az első napot Hajdú László versenyigazgató, egyben Király Gábor edzője értékelte.

A Global Powerlifting Committee (GPC), a világ egyik legerősebb profi erőemelő ligája,  2013 után másodszor is Magyarországnak ítélte a világbajnokság rendezési jogát – nem véletlenül. A GPC vezetősége ismét elégedett, Hajdú László versenyigazgató felé Lee Marshall elnök jelezte: ismét színvonalas eseményt szervezett a magyar csapat.

„Mindig az első nap után áll össze jobban a kép. Apróbb hibák persze előfordulnak egy világbajnokságon, de azért vagyunk itt, hogy ezeket kiküszöböljük, és a végén a GPC elnöksége és a sportolók egyaránt az tudják mondani, hogy ez egy színvonalas verseny volt” – kezdte Hajdú László, aki edzőként is működik. „Én annak örülök igazán, hogy minden hazai rendezésű eseménnyel egyre nő a résztvevők száma: a 2011-es Európa-bajnokságon körülbelül 400, a 2013-as világbajnokságon már 700 versenyző jött el, ezúttal pedig túllépjük az 1000 főt” – tette hozzá.

33 nemzet nevezett az eseményre, a környékbeli országok mellett tengeren túli sportolók is érkeztek az egri megmérettetésre. „Az erőemelésben vannak sepciális nemzetek, ahol kifejezetten népszerű a sportág: ilyen például Oroszország, az Egyesült Államok, de egyre erősebb Argentína vagy Brazília, erre a világbajnokságra pedig dél-afrikaiak is neveztek már” –emelte ki. „Az elmúlt tíz évben megfordultam sok világeseményen és objektíven nézve is a legjobb ötben van ez a helyszín, de az is motiváló lehet, hogy milyen minőségűek, mennyire szépek a kiosztott díjak, érmek. Erre mi mindig nagy hangsúlyt fektetünk” – mondta a szakember.

A különböző országok erőemelő szövetségeinek struktúrája, filozófiája is befolyásolhatja, hogy melyik nemzet hány sportolóval képviselteti magát. „Magyarországon egyetlen profi országos erőemelő szervezet van, a Magyar Professzionális Erőemelő Liga, és a nálunk jegyzett versenyzők indulhatnak bármely nemzetközi profi liga versenyein, de Szlovákiában például minden nemzetközi szervezetnek van hazai megfelelője is. Náluk a GPC nemzeti szövetsége nem engedi a versenyzőket a GPC rendszerén kívül versenyezni, de van olyan is, amelyik igen” – magyarázta a gyöngyösi sportvezető. „Mivel a GPC a világcsúcsok alapján magas szintet képvisel, ezekre az eseményekre sokan szeretnek nevezni.”

Hajdú szerint egy-egy nemzet erejét az mutatja igazán, hogy a pénzdíjas versenyekre hányan kapnak meghívást. Magyarország évente több meghívottal képviselteti magát ezeken az eseményeken, amelyeknek előkapuja lehet a világbajnokság. Az első napon máris magyar világrekordot ünnepelhetett a közönség és a sportszakma: Hajdú László tanítványa, a mindössze 16 éves Király Gábor az ifik között négyszer döntött világcsúcsot, végül 220 kilónál állt meg. „Nagy tehetségnek ígérkezik, meglátjuk, mi lesz belőle” – mosolygott a tréner. „Gabi most kezdte a sportágat nem rég. Egy éve készül keményen erre a vébére: van egy alapereje, jó a genetikája is, erre jön a kemény edzés, nagyon fejlődőképes versenyző. Most a világbajnokság alatt is fog még szerintem világcsúcsot felállítani, hátra van még neki a ruhás, vagyis segédeszközökkel, például övvel végzett felhúzás, és a segédeszköz nélküli, szakszóval „raw” felhúzás, amelyben 260kg körül tud emelni.”

A keddi napon, bár néhány férfi kategória is megrendezésre kerül, de a nőké a főszerep: Lachman Mirtill ruhás, Bazsó Mónika pedig „raw” guggolásban lehet esélyes aranyémre, míg a férfiaknál Kassa Szabolcsra érdemes figyelni ruhás guggolásban.